2017. 04. 10.

Tabula rasa

Sziasztok! Ezer meg ezer éve volt, mikor utoljára írtam nektek valamit, és akkor is egy milyen arcátlanul nagyképűen szégyellnivaló egy sort. És még nagyobb szégyen (vagy nem?), hogy azt a bejegyzést most tökéletesen ünnepélyetlenül kitöröltem, mielőtt léte miatt véletlenül a föld alá süllyedtem volna. De mentségemre szóljon, hogy cseppet sem volt vele célom e nagyképűség, annak rendje és módja szerint, már másnap követni tervezte egy enyhítő, hosszabb terjedelmű írás, amely sajnos nem érkezett meg. Így maradt ez az ordító arcátlanság. Na de ennyi elég is magyarázatnak, nem kívánok róla többet szólni, valószínűleg nem is érdemes, mert az ominózus bejegyzés óta ötvenen, ha megnyitották a blogom, és ha hihetünk a g-betűs óriáscég statisztikáinak, többnyire külföldről,véletlenül a keresőből.
A blog jövőjét tekintve, azt hiszem elég eme írás igen sokatmondó címére tekinteni, hogy kiderüljön, mi a terv. Nyilván nem teszek úgy az összes eddigi bejegyzéssel, mint a fent említett fattyúval, azzal azt hiszem ez egész oldal elveszítené a lelkét. Csak bedobozolom őket. Porosodjanak. Ha valakinek van kedve nyitogatni ezeket az antik darabokat, megtalálja - nyilván velem is meg fog esni, hogy nosztalgiázgatok kicsit. De az utolsó rendes bejegyzésem óta egészen fenekestül megváltozott az életem, és azt hiszem, ha akarnám is, nehezen találnám a régi hangot. A dobozkák itt maradnak, mint a középiskolának, életem talán eddigi legszebb éveinek őrzői, és most keletkezésnek indul egy új korszak lenyomata. A témán nagyon nem tervezek változtatni, eddig sem volt túl kötött: minden, ami aktuálisan foglalkoztat. Valószínűleg több lesz a cikk, film, zene meg minden, ami a nagyvilágból hatással van rám (és a hangsúly eme utolsó három szóra helyezendő), és kevésbé naplószerű. A mindennapok leírása jó kis stílusgyakorlat, de most másfelé mutat a jacksparrow-iránytűm: inkább a gondolatiság irányába kormányoznám ezt a ladikot. 
Hiszen nemcsak az izgalmas, amit sütöttünk, vagy ahogyan sütöttük, hanem az is, sőt, még sokkal inkább az, hogy hogyan ízlik, ha elkészült. Nahát erről fog szólni. Ízleljétek meg a világot az én ízlelőbimbóimon keresztül!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése