2013. 04. 03.

5.

Ma délután, miközben csípős kecskesajtot és petrezselymes tehénsajtot majszoltam, valamint (nem tévedés) forró narancsos Márkát kortyolgattam hozzá, újra megalkottam a kedvenc lejátszási listámat, amelynek elemeit a telefonom - számomra érthetetlen okokból - egyszerűen elfelejtette. Közben az elém kerülő dalokból egyes részleteket előadtam gyönyörű és egyedi orgánumomon, amiről az jutott eszembe, hogy mennyire szeretek karaokezni. Erről az aggteleki osztálykirándulásunkra asszociáltam, ahol volt vízipipa, tehát a gondolatmenetem erre haladt tovább. Legutóbbi vízipipázós élményem jutott eszembe, amely Petra barátnőmnél történt: bedöntöttem két korsó (nem, nem sört) gyümölcsteát és megtanultam kanasztázni. Petrához biciklivel érkeztem - és sötétben, hidegben, világítás nélkül tekertem haza, király volt :P - amiről a nyári biciklitúra ötlött az elmémbe. A fél osztály (talán kicsit kevesebb) az ofőnkkel meg a tesitanárral körbetekerte a Balatont 3 nap alatt (közben egy plusz strandolós pihenőnapot beiktatva) és én - legyetek rám büszkék (na jó nem muszáj, annyira nem volt durva) - a résztvevő három lány egyike voltam.
Eszembe jutott az UNO-parti tanár úrék sátrában a vicces - vagy inkább beteg - feladatokkal (7-esnél a szokásos középre csapás, 3-asnál s*gget vakarunk, 5-ösnél fingunk... :S XD). Na meg a palacsintázás. Erre rögtön kedvenc mákos-túrós palacsintám képe jelent meg előttem és összefutott a nyál a számban. Így hát muszáj volt megennem az óriás kindertojásom maradékát. Erről a húsvét ugrott be és a tömeggyártásban este 11-kor hajtogatott sötétkék rózsák, amelyeket azért készítettem, hogy a nővérem tudjon mit adni az ELTE-s locsolóinak (mert a csokitojás olyan ciki! -.-'). A locsoló szó a kerti slagot juttatta eszembe, a kert a paradicsomot, az pedig két dolgot. Egyrészt a Coldplay Paradise című számát, amelyet ugyan biztosan ismertek, de nagyon jó, ezért ez lesz a mai ajándékdalom nektek. Másrészt az 1492 - A paradicsom meghódítása című filmet, az a történelmet és a tanulást, amely a mai napon igen kevés időt vett el az életemből (úgy körülbelül 0 másodpercet), ezért most fájó búcsút kell vennem tőletek és az irodalom tételekbe temetkeznem. Íme a búcsúdalom:
http://www.youtube.com/watch?v=1G4isv_Fylg

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése