2013. 06. 28.

Biciklitúra

Sziasztok! Hazatértem a biciklitúráról, ma ki is pihentem a fáradalmait potom 17 óra alvással (fél 11-től fél 4-ig), ezzel megdöntöttem eddigi 16 órás rekordomat. A túra nagyon jó volt. A szombati föcis kerti parti következményeként enyhén csillogós hajjal indultam útnak, amit szerencsére csak Edit és Móni vett észre. Sajnos 3 fővel és egy körszakállal kevesebben voltunk, mint tavaly (nehéz volt megakadályozni az alsó állkapcsom önkéntelen lefelé irányuló mozgását és szemeim elkerekedését, mikor megláttam T.-at szakáll nélkül, arcán csupán egy kackiás bajusszal...:D), de így is nagyon jó volt a hangulat. Személy szerint első nap fáradtam el a legjobban, a Szolnok-Abádszalók 84 km-es úton, embertpróbáló melegben - de be még nem melegedve. Gyönyörűen le is égtem, és - mivel az ezt követő napokban nem volt hajlandó kisütni a nap - most is látszik a hátamon spagettipántos topom körvonala. Elég gázul néz ki...:\:D A többi napon borongós idő volt, biciklizésre ideális, a strandoláshoz kevésbé, de azért minden este  - még a szokásossá vált felhőszakadások előtt - tiszteletünket tettük a tóban, kivéve Tiszafüreden, ami a legkirályabb része volt az egésznek (Persze csak az után a hely után, ahol át kellett jutnunk az autóútról a töltésen futó bicikliútra. T. előrement megnézni, milyen az út, és vissza is fordult, dehát közbeszólt a közelben leledző helyi bácsi, aki szerint "Simán át lehet ott menni!", és közmegegyezésre elindultunk. Az eredmény: térdig sáros emberek, nyakig sáros biciklik, nem forgó kerekek. A kaland után fél órán keresztül mostuk a bicikliket a tóban, Móni pedig - a teljesen átázott cipője helyett - mezítláb tekert tovább...:D). Itt, mint kempingvendégek, szabad bejárásunk volt a termálstrandra, ami a hűvös időben annyira elnyerte a tetszésünket, hogy másnap nem is indultunk tovább, hanem egy strandolós-röpizős napot beiktatva vállaltuk egyben a hátralévő 102 km-es távot. A sütögetős este volt a személyes kedvencem - ahol magunknak faragtuk a nyársunkat :) -, a gitáros-éneklős befejezéssel. A Hallelujah fenomenálisan sikerült, miután néhányan normálisan énekeltük (vagyis próbáltuk...:P) a dalt, a Gergő, Gergő, Tasi hármas viszont - a szöveget nem tudván, és nem véve a fáradtságot, hogy odajöjjenek és nézzék - csak idióta arcot vágva, idióta hangon dúdolták és - a refrént - énekelték, majd röhögtek magukon, hogy milyen idióták...:D Meg persze mindenki. Ami az előző bejegyzésben említett házi feladatomat illeti, végül nem csináltam meg, és elég keveset is beszélgettem T.-ral. Ebből természetesen következik, hogy emiatt végig ugratott, de hát ez van. Közben rájöttem szótlanságom okára, ami nem csak T. felé irányul, hanem minden olyan ember felé, akit nem érzek elég közel magamhoz. Tudom, hogy nagy hiba, és próbálok is rajta változtatni, de csak azokkal tudok hosszan vagy mélyebb témákról beszélni, megosztani velük a véleményemet, akiket a bizalmamba fogadok, vagyis legfőképp a legközelebbi barátaimmal és a családtagjaimmal. Másokkal egyszerűen nem megy, akárhogy is szeretném, nem jut eszembe semmi, amit mondhatnék. És magam sem tudom, hogy mikor és mitől jön el az a pont, amikor sikerül megnyílnom valaki előtt. De nem akarlak titeket a problémáimmal untatni, ez csak úgy kibukott belőlem. Most búcsúznom kell (az eredeti Hallelujah-val Leonard Cohentől, mert lefogadom, hogy legtöbben csak a feldolgozásokat hallották, pedig ez az igazi:)), de ígérem, a nyári szünet alatt is fogtok hallani rólam.
http://www.youtube.com/watch?v=a3Fkuq5Lf0Q

3 megjegyzés:

  1. Kerestem az érettségi utáni grillezés beszámolóját! :( csalódtam :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már az érettségisnél tett megjegyzésedre is válaszoltam, de itt is leírom, hogy akartam én, csak hát valahogy mindig elmaradt... :/ De egy-két fotót majd azért felteszek kárpótlásul. :)

      Törlés
    2. Nem tudtam hova írtam, azért írtam mégegyszer xD

      Törlés