2013. 10. 22.

36.

Halihó! Gondoltam, kéne egy szokásos kis élménybeszámolót írni az elmúlt néhány napról. Úgyhogy írok. A - kissé hideg - szombati napom elég jól telt, minthogy túrázni mentünk anyuék néptánccsoportjával a Nagy Hideg-hegyre. Kicsit elfáradtunk, ettünk szedret, gyűjtöttünk köveket (én személy szerint egyet, amit azért vettem fel, mert olyan szép élénk vörös volt, sajnos csak azért mert nedves volt, aztán otthon csodálkozva vettem ki a táskámból az alig rózsaszínes követ... amelyről mellesleg egy igen közeli geológustanonc-ismerősöm nem tudta megállapítani, micsoda, de annyit tudott mondani, hogy az a néhány fekete pont itt-ott, az biotit. Így hát - miután a neten keresgélve csak erős sejtésem volt - bevittem exföcitanáromnak azonosításra, aki andezitre tippelt. Hiszek neki. :D), fotózkodtunk a csúcson és ki-ki forró teával, sörrel, levessel pihente ki a hosszú és hideg felfelé utat. A kb. tizenhat kilométeres túra után még mentünk egy kört a királyréti hajtánykocsipályán, aztán visszakisvasutaztunk Kismarosra. 
A vasárnapi tevékenységeimből az egyetlen, amire emlékszem, hogy Lázár Ervin Bikfi-bukfenc-bukferenc című mesekönyvét olvastam, amit Edit a kedvemért vett ki a városi könyvtárból. Ugyanis ez volt az a könyv, amiből - miután megtaláltam a raktár szekrényében az előhívó-folyadékok meg miegymás között - körülbelül egy órán keresztül felolvasással szórakoztattam őt és Évát, amíg ecseteket mostak... 
A tegnapi napon pedig elég sok mindent csináltam. A hosszú szünetben Bori és Zoli kihozta a gitárját és énekeltünk a magasugrópályán (kicsit el is késtünk óráról, mert azt hittük, hogy nem lesz, de hál'istennek jó barátoktól kaptunk figyelmeztető sms-t :D). Mivel elmaradt az ofőnk, megbeszéltük, hogy hetedik órában folytatjuk, de sajnos (vagy nem? na jó, sajnos :P) Zoli a T.-ral való beszélgetést választotta helyettünk, így Dórival kiegészülve elénekeltük a mindössze két dalra (amihez volt kotta, illetve amit Bori tudott fejből) szűkült repertoárunkat, utána pedig beszélgettünk. Majd nyolcadik órában leváltottam Zolit T.-nál. Ööö. Elég egyoldalú beszélgetés volt, de ha ez kívülről még nem is látszik, azért én érzek magamban fejlődést... Ezután volt egy felettébb kitűnő zongoraórám (ahol tovább szekáltak ezzel a beszélgetés témával... -.-), majd hazabuszoztam. És miután hazaértem minden különösebb ok nélkül elhatároztam, hogy futok egy kicsit. Úgyhogy futottam. Mert jól esett. Aztán besötétedett, én meg hazamentem és egy forró zuhannyal lemostam magamról az út porát. A nap megkoronázásaként pedig megcsináltam néhány feladatot a kémia házimból. 
Ma pedig - lyukas óránk lévén - ismét beültem, ezúttal Dórival és Évával, T.-hoz földrajzórára. Ezenkívül meghallgattam Matyi "világvégejóslatát", miszerint vírusokkal akarják kiirtani az emberek nagy részét, hogy csökkentsék a népességet és már meg is kezdték különböző vírusok kifejlesztését, a HPV-oltás is tulajdonképpen meddőséget okoz és H1N1-oltással is halálos betegséget kaptunk... Végül pedig egy szokás szerint elég vicces OKTV-felkészítőn vettem részt.
És végezetül egy Babits-verset szeretnék veletek megosztani, amit nemrég olvastam. Meglehetősen borúlátó, de nekem tetszik.

Babits Mihály: Fekete ország

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése