2013. 12. 09.

40.

A minap elém került egy interjú, nem emlékszem, hogyan, igazából nem is lényeges. A lényeges a tartalma, és hogy megértsétek, miről beszélek, szeretném, ha ti is elolvasnátok. Valójában nem is e cikkhez szeretnék hozzászólni, csak azokat a gondolatokat akarom papírra vetni (ha szabad ezzel a kis képzavarral élnem), amelyek azért születtek, mert ez az interjú megpöckölte a fejemben a dominósort, amelynek a végén a (sajnos-nemsajnos-sajnos) "Ne húzd meg!" feliratú kar található és azt meglökve beindította véleményformáló agytekervényeimet. Na de nem is fűzném tovább e fölöttébb bonyolult képsort, inkább a lényeg:
http://aczelzoe.blogspot.hu/2012/01/paradicsomlebe-toltott-hindusag-avagy.html

Hmm... Hát hol is kezdjem a mondanivalómat? Először is le kell szögeznem, hogy az én álláspontom merőben eltér (nem véletlenül nem vagyok vega) e ránk, "húsevőkre" igencsak rossz fényt vető véleménytől. Tán nem is jó megfogalmazás az, hogy húsevő. Nemcsak tán. Mert azért mit is jelent ez a szó? Számomra evidens, hogy húsevő az, aki/ami húst eszik, és nem mást. Csak és kizárólag azt. Én mindenevő vagyok, pont.
Persze, értem én, hogy a vegetáriánusok nem esznek húst, mert sajnálják az állatokat, én is sajnálom őket (és itt az állatokra gondoltam, a vegákat nem sajnálom, ha őket ez boldoggá teszi, elfogadom). De azzal már nem tudok és - tarthatnak (előbbi kijelentésemet figyelmen kívül hagyva) szívtelennek - nem is akarok egyetérteni, hogy nincs jogunk az állatokat megölni, pusztán azért, hogy megegyük. Miért is? Miután olvashattuk (tehát eme pontban egyetértünk), hogy az állatok valóban nem egyenrangúak velünk, kérdem én, miért ne ehetnénk meg őket, ha mi vagyunk az erősebbek, a magasabb rendűek? Ők nem ugyanezt teszik egymással? A csirke megeszi, a kukacot, mert ő az erősebb, ugyanakkor ha nem vigyáz, őt is elkapja a nála nagyobb menyét, azt meg a héja. Miért nem foghatjuk fel úgy, hogy mi is részei vagyunk a táplálékláncnak és igen, ha egyszer jönne egy még hatalmasabb, egy emberevő, mi se tehetnénk semmit, alkalmazkodnunk kéne a körülményekhez, a gyengébbek kihullanának, de valószínűleg ő sem mondaná azt, hogy szegénykék, inkább nem eszem meg őket, ez aljasság. Kannibálok lennénk? Nem hinném. A kannibál fajtársat eszik, én embert nem eszek, a disznó meg nem a fajtársam. Talán kegyetlennek tűnök, de azért tévedés ne essék, én szeretem az állatokat (és nem csak megenni!), a feltételezés is sértő, miszerint tárgynak tekinteném, csak mert megeszem őket. Más a helyzet akkor, ha az az állat valamiért közel áll az ember szívéhez, úgy nyilván a megevésének gondolatától is elborzad. Ezesetben egyetértek, ez már közel áll a kannibalizmushoz. De azért minden állatot a lelkitársunknak tekinteni  - és itt elnézést kérek a meginterjúvolttól és az összes hindutól, de - szerintem egy kicsit abszurd. Ezenkívül ha azt tekintjük, hogy mekkora kárt okozunk az életmódunkkal, nem hinném, hogy a nem eszem húst és akkor jobbá teszem a Földet felfogás helyénvaló. Az állatvilágot nem az a veszély fenyegeti, hogy az emberiség húsfogyasztása miatt kiirtanánk őket, ha megnézzük a kihalás szélén álló állatokat, rendszerint nem azok, amelyeket megtalálhatunk egy hentesbolt kínálatában. Sőt, mivel az egyik fő táplálékunk, fogadni mernék, hogy amíg ember van, addig a csirkék nem fognak kihalni. Ha védeni akarjuk az állatokat, akkor az életükben való kínzástól, meg az élőhelyek eltűnésétől kéne védenünk őket, de nem akarok elrugaszkodni az eredeti témától.
A másik a növényes kérdés, amivel szintén sokan vitatkoznának. Mert azt mondjuk, hogy az az állat szenved, amikor levágják. De honnan is tudhatnánk, hogy mit éreznek a növények? Nem kell meghökkenni, valóban ezt írtam, régi teóriám ez, és én csak karcolgatom e szintén merőben más gondolkodásmód felszínét, amelyet némelyek sokkal komolyabban vallanak és gyakorolnak. Miből gondoljuk, hogy nekik nincsenek érzéseik? Honnan tudjuk olyan biztosra, hogy a fának nem fáj, ha kivágjuk (már a népdal is azt mondja: "Fáj a fának, ha a fejsze bevágja..."), vagy a saláta nem szenved, mikor gyökereit eltépve tövestül húzzuk ki a földből? Nem lehet ugyanolyan rossz egy szőlőtőkének, amikor leszakítjuk róla a még élő, és hozzá szervesen kapcsolódó fürtöt, mint amikor (bocsánat a kicsit morbid fogalmazásért, de) levágják egy csirke fejét? Csak mert nem tudják kifejezésre juttatni az érzéseiket, még rendelkezhetnek velük. De ez nem zavar senkit. Természetes, hogy a növényeket megesszük, mert mit is ehetnénk mást, ha már az állatokból nem kérünk... Azért ilyen fényben egy kicsit elgondolkodtató, hogy miért is kevésbé kegyetlen a vega a nem vegánál.
Na de befejezem, mielőtt még a leírtakkal túl messzire mennék (még lerontanám az oly gondosan felépített mindenbenegyetérteka-
közösséggel-imidzsemet... :P). Én amondó vagyok, hogy férjünk meg egymás mellett békességben, de azért gondolkozzunk el objektíven mindkét nézőponton, mert ahogy Kosztolányi apánk is mondta: "Aki belülről lát valamit, az másképpen látja, mint aki csak kívülről látja."

https://www.youtube.com/watch?v=5XxHXE38Z5o

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése