2013. 12. 18.

41.

Sziasztok! Ezúttal egészen sok újdonsággal érkeztem. Először is megemlíteném a pénteki napot, amikor korizni voltunk az osztállyal. Pontosabban tizenhárman, de a tavalyi három fő után már ez is jelentős növekedés. :D Megtanítottunk jó pár embert korizni - kit jobban, kit kevésbé, kit meg még kevésbé sikerült :P, és nyitástól zárásig róttuk a köröket a Városligetben. Ezenkívül ittunk forralt bort és forralt szörpöt, barkochbáztunk és sajnos egyedül (nem volt még egy ilyen idióta, aki utánam jött volna xD), de bejártam a víz nélküli Városligeti-tavat...
Szombaton karácsonyi ajándékokat csináltam.
Vasárnap este templomban voltam Budán gitáros adventi áhítaton, ahol Móni egyik ismerőse gitározott, majd fél tízkor, mikor hazaértem elkezdtem muffint sütni az osztálykarácsonyra és fél tizenkettőkor vettem ki az utolsó adagot. De meg is becsülték ám a munkámat, hál' istennek mind elfogyott.:) És hétfőn végre hazaértek anyuék és egy csomó jó cuccot, meg persze élményt hoztak magukkal Isztambulból. Ezenkívül elvállaltam, hogy eljátszom a karácsonyi koncerten a River flows in you-t, remélem, jól fog sikerülni. Ma pedig mindössze négy órám volt, így sikerült befejeznem a lányok karácsonyi ajándékait, itthon mindenki el volt ájulva, hogy milyen cukik, úgyhogy le is fotóztam őket, de nem lövöm le a poént (hátha még valamelyikük ma elolvassa), csak holnap teszem fel. Ezenkívül így a szeretet ünnepéhez közeledve két dolgot osztanék meg veletek: egy animációs rövidfilmet, amely a feltétlen szeretetet mutatja be (és emellett vicces is), valamint egy rövidke részletet a Négyszögletű kerekerdőből (amely részletet a Bikfi-bukfenc-bukferenc c. könyvben olvastam, mikor Editéknek felolvastam belőle), ami szintén a szeretetről szól, és nekem nagyon tetszik.


"(...)Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: "Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!..." Mi az hogy "de ha még egyszer" - gondolkozott Dömdödöm -, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. "Ejha!" - mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. "Én szeretem az embereket - ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával -, de azt nem tűrhetem...!" - óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. "Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!" - mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: "Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem." Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: "Én igazán szeretlek." "Mi az hogy igazán?! - háborgott magában Dömdödöm. - Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem." S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: "Dömdödöm." Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm."

És végezetül: már csak 2 nap! O_o' ...és minden kiderül!

http://www.youtube.com/watch?v=WA8j_b5WTys

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése