2014. 01. 12.

44.

Hű, de rég volt már, hogy utoljára jelentkeztem. Azóta el is szaladt a téli szünet és pár nap múlva félév... 
Majd el felejtettem, és elnézést a késésért, de jobb később, mint soha, egyébként pedig még elég sok hátra van belőle, úgyhogy remélem, megbocsátható, hogy az első 12 napjára nem kívántam, de ezennel boldog új évet kívánok minden kedves Olvasómnak! A szünetet nem szeretném részletesen taglalni, mert elég sok mindent csináltam benne, úgyhogy csupán egy eszméletlenül hosszú felsorolás következik (nyugodtan át lehet görgetni, ha unalmas:P): Három napon keresztül karácsonyi ajándékokat készítettem és csaknem távoztam az árnyékvilágba pillanatragasztó-mérgezés nyomán (na jó, attól azért messze voltam, de harmadnapra tényleg rosszullétig fajult a helyzet...), az első héten rokonok jöttek mentek, rokonokhoz mentünk, jöttünk, meg családi programokat csináltunk. Kipróbáltuk az újonnan kiépített 2,2 km-es sétakört a Ruzsinszky-ház mögött, meg az erdőben sétáltunk és galagonyát ettünk. Megnéztük az Ábelt Mónival színházban és, mint jó turisták, sok időnk lévén fotózkodtunk a Zeneakadémiával meg az Operaházzal meg a Bazilikával. A második hét pedig egyértelműen a barátoké volt: moziztam Robival és Edittel, szilvesztereztem Edittel és Dórival, ping-pongoztam Gabival, Nézz az ég felét próbáltam meg tabuztam Borival és Edittel és végül bowlingoztam Edittel, Dórival és Eszterrel. Az elmúlt héten pedig... hát igazából semmi említésre méltó nem történt, hacsak az nem, hogy fel kell háborodnom, amiért a menzán eléggé leadtak a banánszínvonalból. Kicsi és zöld. Hallatlan. De a narancs jó volt, abból ötöt sikerült zsákmányolnom. És itt meg kell említenem Nagy Viktóriát, aki minden alkalommal,amikor azt kapunk, nekem adja a narancsát, valamint naponta figyelmeztet, ha elfelejtenék blogbejegyzést írni. Köszönöm Viki! :)

Egy színházi délután
 És még egy vers mára:

Varró Dániel: Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson

Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
valahogy mégis elfelejteni,
leírod, aláhúzod, kiragasztod,
szamárfülecskét hajtogatsz neki,

kisimítod, odateszed a székre,
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,
elalszol, elfelejed, hirtelen

eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
a szíved közben össze-vissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,

kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt -
mikor megnyugszol, akkor veszted el.

Végül a mai dalom egy film, név szerint az Út a vadonba betétdala, ami kedvenc filmeim egyike (tényleg nagyon jó!:)) és szilveszterkor ezt (is) néztük meg a lányokkal:
Eddie Vedder - Rise, de az albumról bármelyik számot szívből ajánlom. :)

1 megjegyzés: