2014. 01. 19.

Educatio meg egyebek...

Sziasztok! Elég sok minden történt ezen a héten. Hétfőn végre összepróbáltuk az énekversenyes dalunkat két gitárral és zongorával, hát, mit ne mondjak, ha próbálunk eleget - az osztállyal is - és végre meglesz a kíséret a szólóhoz, meg a második szólam is megy elég pöpec lesz. :D Kedden megtudtam, hogy másnap helyesírási versenyre kell mennem, így hát a szerdai utolsó három órát "sajnos" ki kellett hagynom és irány Vác. Hát elég érdekes feladatsor volt, helyesírásilag igencsak könnyű, a feladatok értelmezése viszont néhol igencsak nehéz volt, úgyhogy valószínűleg ezen bukom a legtöbbet... :( Csütörtökön nem volt kedvem önismereti "szakkörre" menni, így hát inkább leültem a másodikon angol házit írni és beszélgettem T.-ral. Otthon pedig kémiáztam, ami kicsit az agyamra ment, láthatjátok  a nem túl művészi, (vagy éppen túl művészi?) eredményt. Péntek. Latinon végre szöveget fordítottunk, és ment! Jó, persze direkt csak egyszerű nyelvtan volt benne, de akkor is jó érzés volt hallani, hogy tanárnő milyen elégedett velünk. :) És pénteken fejeztem be a szerda este elkezdett (Turáni tanárnő kérésére vállalt) két telefonmentes napomat, jelentem, a feladatot tökéletesen teljesítettem: egy ujjal sem nyúltam hozzá. :D Éés elérkeztünk ama fergetegesen fantasztikus (tudom, hogy hülyeség, de legalább alliterál :P) szombati naphoz, amely azzal kezdődött, hogy háromnegyed tízkor megszólalt az ébresztőm. Felkeltem, és a szokott tempómban elkezdtem készülődni, hogy elérjem a kb. egy óra múlva induló buszomat. Majd nem sokkal később, reggelizés közben szemem puszta véletlenségből az órára tévedt: 10 óra párperc volt. Valami gyanús. Majd néhány pillanat múlva (néhány közismert b betűs indulatszó kíséretében) tudatosult bennem, hogy a déli busz - amelyet elérni terveztem - nem egy óra múlva indul. Visszaaludni már késő volt, így hát szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy azt az ominózus egy órát, amelyet alvásra pazarolhattam volna, most semmittevéssel kell elütnöm. Végül elértem a 11:57-est, így a megbeszélt időpontban találkoztam a vasútállomáson Vikivel és Edittel, majd a zónázóval irány Kőbánya, egy kis zötyögés a 95-ös busszal és fél kettőkor már ott is álltunk a Papp László Budapest Sportaréna, vagyis az Educatio kapui előtt. Szerencsére a mások által jósolt sorban állást sikerült elkerülnünk, így kezdetét vehette - miután egy kis keresgélés után letaláltunk a standokhoz - a prospektus-, információ-, ajándékgyűjtés. "Rajzoltunk" 3D-ben a Leonar3Do-s standnál, fotózkodtunk egy Apple-monitorban, nyertünk címlapfotózást, néztünk kísérleteket, találkoztunk pók alakú robottal, ittunk ingyen cappuccinót, ettünk ingyen palacsintát, részt vettünk pályaválasztási rapid randin, jelentkeztünk nyereményjátékokra (lehet, hogy barista lesz belőlünk, de egy kaliforniai tanulmányút és ingyenjegy az EFOTT-ra is esélyes :D), begyűjtöttünk egy jó nagy rakás ingyencuccot (a strandlabdától a termoszon és a jojón át, a karkötőkön és tollakon keresztül a frizbiig és a sörnyitóig mindenféle megtalálható a szatyrokban, amikkel hazatértünk :P), meg persze beszélgettünk jó pár egyetemistával  - hol az információk miatt, hol csak udvariasságból az ingyentollért... -, és (én legalábbis személy szerint igen) a legtöbb kérdésünkre választ kaptunk. Habár engem összességében inkább elbizonytalanított, mint megerősített a döntésemben, ugyanis rájöttem, hogy számomra - bár eddig igyekeztem elnyomni ezt az érzést, de - az etológus ugyanannyira vonzó foglalkozás, mint a kutatóorvos. Összefutottunk a kiállításon Gergővel és Tasival is. Utóbbinak szánom-bánom, de sikerült a lelkébe tipornom, mert kérdésére őszintén azt válaszoltam, hogy nem tetszik a haja... Miután - közeledvén a zárás - elhagytuk a helyszínt, Viki javaslatára elindultunk mekizni. Elmondása szerint ugyanis a Kerepesin mindkét irányban akadnia kellett volna egynek tíz percnyi sétaútra. A neten megnézte. Miután már majd' negyed órája gyalogoltunk az egyik irányba (útközben ugyanis betévedtünk a Symához is) és McDonald's sehol, ráadásul az eső is csöpögni kezdett, megálltam és megfordultam, mondván, szerintem elmehetünk az Arénáig is, itt nem lesz meki. Rendben, ezután ugyanennyit sétáltunk a másik irányba is - legalább útközben megtaláltuk a buszmegállót is -, nincs meki. Miután elhaladtunk egy Burger King mellett, de Viki továbbra is rendíthetetlenül ment mekit keresve, javasoltuk, kérdezzünk meg valakit. A járókelő, akit megállítottunk, közölte, hogy erre a legközelebbi az Örsön vezér téren van (a másik irányban meg gondolom a Keletinél). Köszönjük Viki, legalább sétáltunk egyet.:) (És megfáztam...) Ezek után beültünk a Burger Kingbe, majd ahogy jöttünk, úgy haza is mentünk. Összességében azért elég jó nap volt. Főként, mivel egész nap mindössze 300 Ft-ot költöttem egy Nuggets Burgerre. (Tévedés ne essék, nem blicceltem, csak hát, bérlettel így van ez. :P)
Ma pedig egész nap Műkorcsolya EB-t néztem, úgyhogy elmondhatom, hogy egész hétvégén egy szót sem tanultam. Viszont láthatjátok, lecseréltem a régi külalakot, ami meg kell hogy mondjam, nem tudott a szívemhez  nőni, ez talán majd tovább bírja.
Na jó, ez elég hosszúra sikeredett, úgyhogy végzem néhány fotóval. Adieu!


Mit ki nem hoz az emberből a kémia...
Mi ott voltunk. :)
Csak mert drága. És Apple.
A zsákmány
http://www.youtube.com/watch?v=MJ7diZcuu1A

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése