2014. 02. 24.

50.

Hát sziasztok kedves Olvasóim! Sajnálattal kell bejelentenem, hogy irtózatos szenvedések közepette (de ha ő nem is, én mindenesetre irtózatosan szenvedtem, miközben végig kellett néztem a haláltusáját) elhunyt Lakheszisz, egyik botsáskám (a kettőből), Klóthó pedig kezd begolyózni nélküle, legalábbis véleményem szerint az eddig megszokotthoz képest fénysebességgel történő rohangálása az üvegkalitkájában erősen erre utal.
Ma biosz tz-t írtunk, ami elég vicces volt, mivel az egyik feladat egy az egyben benne volt az előző témazáróban is, és láss csodát, azt is elrontottam, amit ott eltaláltam... xD Hát igen, nehéz, de azért szerintem megoldható volt. Aztán összepróbáltuk Zolival a Nemzeti dalt, elég jó lesz, ha megy majd az ének is (persze van, akinek már most is jól megy :D), meg lesz dob, meg basszusgitár. Az igazolványtartómnak (és Éviének is) pedig ebédnél Bori jóvoltából kényeztető zöldbabfőzelék-fürdőben lehetett része - bár nem vagyok benne biztos, hogy élvezte, főként a tébékártya azt a csinos kis zsírfoltot, ami mostantól fogva állandó tartozéka lesz... :P
Na, te jó ég! Majd elfelejtettem ama dicsőséges szombati napról szólani amidőn kis csapatunk keresztül-kasul járta Pestet és - még kisebb csapatunk - Budát. Kicsit fárasztó, de érdekes és szórakoztató túra volt, főként persze a hatalmas buborékok, a Nirvanát játszó gitáros, meg a poharakon zenélő férfi miatt, de azért talán a T. által felénk sugárzott információk tömkelegéből is sikerült magunkba szippantani néhány morzsát, amitől elmondhatjuk magunkról, hogy műveltebbek vagyunk, mint az alap. (Tudom, hogy az alapműveltség nem elválós, mint ahogyan egyetlen főnév sem a magyarban, de nézzétek ezt el nekem, igazán igyekeztem a helyére megfelelőbb szót találni. Nem sikerült.) Meg a kispesti kocsmahangulatból. :P Az eső természetesen, mivel egész nap magammal hurcoltam az esernyőmet, nem esett. De ez koránt sem panasz, ami Murphy-törvény az Murphy-törvény.
Még egy képet szeretnék veletek megosztani, aztán nem fárasztom tovább kifacsart mondatokkal a nagyérdeműt. A kép alanya pedig egy hétpettyes jószág (igazából nem 7, de nem tudok más szinonimát). Ugyanis a minap hazaérkezve az alább megtekinthető látvány fogadott, amelyből a következő egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen következtetést sikerült levonnom (az indukció elve alapján, ha emlékezetem nem csal...):
A katicabogarak szeretik a kémiát.


Sőt, minthogy a házim megírása végett letessékeltem a feladatgyűjteményről és egy órával később újra ott találtam, az előbbi állítás a következőképpen módosult:
A katicabogarak imádják a kémiát.
De miután másnap szegény párát holtan találtam a könyv mellett az asztalon - és halálát a kémiatúladagolásnak tulajdonítottam -, végkövetkeztetésem a következő:
A katicabogarak imádják a kémiát, de azért a jóból nekik is megárt a sok.
Na, ma is megosztottam veletek valami okosságot, úgyhogy elégedetten távozhatok. És ahogy a művelt spanyol mondaná (aki jól beszél angolul): Auf Wiedersehen - vagy valami hasonló...

A dal pedig azt a célt szolgálja, hogy bebizonyítsa azoknak, akik nem kedvelik a metált, hogy az is lehet jó, mert a nyakamat tenném rá (na jó azt lehet, hogy nem, de mondjuk a kislábujjamat :P), hogy ez Rammstein, de nekik is tetszeni fog. Aki szereti, annak meg kedveskedek egy kicsit.
http://www.youtube.com/watch?v=kjei-zVN5W8

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése