2014. 03. 21.

56.

Szép estét kívánok! Örömmel láttam belépéskor, hogy kereken háromezerszer nézték meg eddig a blogot. Ami azért elég tekintélyes szám, úgyhogy köszönöm kedves Olvasóim, feldobtátok a napomat. :) Ami egyébként is jó volt, mivel kampány volt a suliban, úgyhogy volt, süti, lángos, süti, sült krumpli, süti, palacsinta, na meg süti is, meg cukorka, meg üdcsi, meg zene, meg tánc, meg lufi, meg műsorok, meg kitudjahangosabbankiabálnihogycsakazA/B/C/E/G-verseny a végzősök között, meg beöltözött tanárok, meg rövidített órák, meg minden, ami kell. Aztán délután - habár hát ööö... elég kis létszámban - meglátogattuk Zolit, az osztály mártírját, és ha már ő kimaradt ebből a csodás napból, megkapta a teknősös G-s matricámat. Meg, mivel tegnap kreatív hangulatban voltam és épp akkor beszéltünk, mikor még nem tudtam, mit fogok alkotni, saját kérésére neki csináltam meglepit: házi készítésű fekete bárányos kulcstartót. Miért pont azt? Mert valami állatot akartam, Zoliról lévén szó a bárány stílusos volt, és hát a fehér az olyan snassz... :P Visszafelé még összefutottunk Kun tanár úrékkal, akik épp biciklizni mentek, ennek köszönhetően hiba csúszott a pontos időkiszámításba, így - miután a templomtoronyra pillantva, meg aztán biztos, ami tuti, meg is kérdezve tudatosult bennem, hogy harmincnyolc van (a busz meg 40-kor megy) - lenyomtam egy sprintet a Kistói úttól a buszpályaudvarig. Majd meghaltam, de éppen elcsíptem, ahogy kikanyarodott a Bocskaira és a buszsofőr rendes volt és megállt. Mostanában nem vagyok túl jóban a buszokkal, tegnap például elmaradt az utolsó óránk, így egy busszal korábban mehettem volna haza. De még addig is volt időm, így hát bementem pólót nézni az egyik boltba. Aztán közben úgy döntöttem, hogy lekésem a negyvenest, úgyis fél óra múlva megy a következő. Majd miután két perccel a nevezett időpont előtt kiléptem az üzletből (sokáig tökölt az előttem lévővel a pénztáros) még sietnem is kellett, de pont óra tízre a pályaudvaron voltam. Aztán, mivel a busz még nem állt bent, kezdett gyanús érzés elfogni, de csak akkor esett le a dolog, mikor megpillantottam az egyik padon várakozva egy nyáregyházi osztálytársamat: kettő óra tíz volt, amikor nem indul Csévre busz, de én egy órával többnek gondoltam az időt. Ez is a tesitanár hibája. Nem vagyok én hozzászokva, hogy csak öt órám van... :D Ezek után úgy döntöttem, hogy a szép időre való tekintettel a parkban töltöm maradék időmet, így hát - csak a tökéletes életérzés kedvéért - felvettem a napszemcsim, fülembe dugtam a fülhallgatómat, elindítottam egy laza számot és a kabátomat meg a táskámat magam alá hajtogatva kedvenc Ady-kötetemet felcsapva hanyatt dőltem az egyik hatalmas fa tányéron és élveztem a napsütést.
Ma még hazaérve olyan jó kis tavaszi programot végeztem, mint a trágyalapátolás, majd Maszattal játszottam egy órácskát és örömmel tapasztaltam, hogy egyre agresszívebben tud játszani, lassacskán talán kinövi a nyámnyilaságát.
Azt hiszem kifogytam a témákból, úgyhogy búcsúzom. Pá!
https://www.youtube.com/watch?v=U5FTnydveH0

U.i.: Sajnos, mire befejeztem, már 3003 lett... :/ :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése