2014. 04. 29.

61.

Sziasztok Kedves Olvasóim! Először is sokszoros elnézést kérek a hosszú szünet miatt, de hát megesik (hogy a csiga elesik...), c'est la vie (csak hogy megvillogtassam nem létező francia tudásomat :P). Egyébként, ha már meg kell említenem távolmaradásom okát, osztályozó vizsgára készültem, aminek tegnap volt az utolsó napja. Ez persze csak annyit változtat a dolgon, hogy mostantól érettségire készülök (tehát kifogás továbbra is akad :D). Mellesleg, ha már mentegetőzöm, e bejegyzésemet az előzővel karöltve tegnap szándékoztam közzétenni és egyikük már majdnem készen is volt, de a pontban hétkor hazaérkező és a gépet pontban héttől potom három órára követelő, rajtam kívülálló ok miatt sajnálatos módon kénytelen vagyok ma befejezni. És ha már így állunk, rögtön két írással bombázom a nagyérdeműt, mivelhogy az első a hirtelen az emberre törő "le kell írnom" kategóriába tartozik, így a szokásostól eltérő hangvételűre sikerült, emiatt szükségesnek találtam egy szokásostól nem eltérő testvér megfogalmazását is. Hű, de hosszú és érthetetlen körmondatok buknak ki belőlem... (Már egészen barokk. xD) Röviden összefoglalva az elmúlt időszakot: a tavaszi szünet szokásához híven túl rövid volt, ellenben locsolókban annál gazdagabb, jártam Ócsán is néptáncos barátainkkal, és német tételeket is tanultam. Aztán a következő hét is főként németezéssel telt, de azért az írásbeli vizsga után szombaton már megengedhető volt egy kis lazsálás egy Republic koncert keretében. Vasárnap meg elolvastam az egész Vadkacsát, erre nem elhalasztották a dolgozatot két héttel? Hallatlan. Éés végre kezd igazi késő tavaszi jó idő lenni, bár most még csak a hol megsülsz, hol megázol típusú áprilisi bétaverzióban. :) Na jó, kifogytam a mondanivalóból, már csak egy fotó van hátra, amely felkerülésének egyetlen célja, hogy eldicsekedjek vele, milyen szépen kitakarítottam a sáskák otthonát. Jó pár hónapja először végre át lehet látni az üvegen! Teljesen, ohne vízkő. :D
Igen, csak ketten. A kölykökből
csak a legerősebb láncszem maradt
életben: az egyedülálló, utánozhatatlan
és rettenthetetlen Athos. :)

Zenének pedig a kedvenc évszakomat hoztam (már ha a négy Vivaldit nézzük). Abból is a legszebb rész számomra a hirtelen érkező zápor (vagy talán zivatar...). Emlékszem, egyszer valahol választanunk kellett, mik lennénk a felsorolt természeti jelenségek közül és akkor is erre voksoltam. Hogy miért? Nem tudom. Talán mert váratlan. És intenzív. És szivárványt hagy maga után.
(Már csak a homokfestményekért is megéri megnézni. :))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése