2014. 06. 15.

Nyár

Üdv! Rég írtam. Minek magyarázkodjak - megint. Így jött ki a lépés. De végre szünet. És tizenkét nap múlva érettségi... Na meg öt nap múlva kezünkben a tizenegyedikes bizonyítvány és végre(?) A végzősök táborát gyarapítjuk. Az ember néha tényleg várja már a végét. Érettségik, röpdogák, kötelező tesiórák, versenyek, pluszmínusz-kérdezések végleg letudva, idegesítő tanárok és osztálytársak örökre elfelejtve, jöhet az egyetem, az önállóság, önmegvalósítás, az igazi ÉLET. Aztán meg az az érzés tör az emberre, hogy nem, nem lehet még itt a vége. Nem akar még menni, most, amikor már összenőtt az iskolával, ismeri minden zugát, végre kiigazodik az egész rendszerben, kiismerte a tanárait, szerves része lett egy közösségnek és fogalma sincs mihez kezd, ha ki kell válnia belőle. Megint új hely, megint új emberek, megint új szokások. Brr... Inkább visszamenne az elejére és még egyszer végigjárná a középiskolát. Újraélné az ezernyi élményt, amit itt szerzett. De nincs más hátra, egy év és mi is az egyetem sokkal keményebb padjait koptató hallgatók leszünk, akik csak nosztalgiázni járnak vissza a régi falak közé.
Na de addig még van egy évünk gimnazistaként, egy utolsó gimis nyári szünetünk, amit ki kell élveznünk, szóval carpe diem emberek, vagy ha nagyon trendik akarunk lenni: YOLO! 
Még 77 nap a nyárból!


Fotósorozat:
A júniusi határ

Tritipipacs

Kutyi ül a fűben...

A csévi Pandora

Boglárka *.*

Még a bogáncsnak is van bogara...




Fehér tollasmoly

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése