2014. 07. 19.

70.

Sziasztok! Először egy verssel köszöntenélek titeket, amit meg fogok tanulni. Nyáron tanulni, még ilyet, nahát! Na de a verstanulás nem is igazi tanulás, csak amolyan szórakozásféle. De miért is fogom megtanulni. Tudniillik nemrégiben, néhány napja gégészeten voltam, ami nem is igaz, mert hogy nekem nem a gégémet vizsgálták és amúgy is fül-orr-gégészet a becses neve, de hát az olyan hosszú. Mondhatnám ugyan, hogy orrászaton, de az mégis hogyan hangzik és a helyesírásellenőrző sem ismeri. No de hát ez igazából nem is fontos, hanem a lényeg annyi, hogy a gégész - vagy orrász - mondjuk inkább, hogy a doktor úr kérésére tanulom meg. Mert vizsgálat közben eszébe jutott két verssor, így: "Jobbra át, balra át, temetjük a nagymamát". Utólag persze már tudom, hogy ez hiányos de azt hiszem, így jobban is hangzik, mint az eredeti. De ez lényegtelen, az a fontos, hogy nem tudtam, ki a költő. Ezért a következő vizitre meg kell tanulnom egy Weöres Sándor-verset. Külön a lelkemre kötötte, hogy nehogy elfelejtsem, mert ő biztos nem fogja. Persze én tudom, hogy úgyis el fogja, de azért megtanulom, mert úgysem tudok egy Weöres Sándor-verset sem. Meg tetszik is. Szóval ezt a verset fogom megtanulni, aminek nincs címe ugyan, csak száma: 127, de ez nem számít, csak az, hogy szép vers:
Ki minek gondol, az vagyok annak… 
Mért gondolsz különc rokontalannak? 
Jelet látsz gyűlni a homlokomra: 
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, 
Mert fénye-árnya terád sugárzik. 
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: 
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. 
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. 
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; 
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod: 
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Egyébként a minap állatkertben is jártam, afféle névnapi ajándékként. Nagyon szeretek állatkertbe menni... Sajnos a Nagy Szikla le volt zárva, de az nem baj. Az a lényeg, hogy etettünk a vállunkon ücsörgő lórit, simiztünk ráját, néztünk fóka-mókát, meg zsiráfot, meg almát halászó macit, meg elefántot, meg levélvágó hangyákat, meg még sok mindent.
Aztán feltekertem a Strázsára is. Persze nem rögtön az állatkert után. Egy pár nap múlva. T. kint dolgozott a pincén és visszaszolgáltattam neki a biciklilámpáját. Meg megnéztem a pincét is, meg a telket is. Tegnap meg szülinapi bulin voltam Vikinél. Unoztunk, meg beszélgettünk, meg ettünk sok sütit, meg gyümölcssalit, meg szülinapi tortát. És Edit hozott nekem Olaszországból egy pólót. Nagyon jól néz ki. Amúgy a Vitruvius-tanulmány van rajta. Rockosított verzióban...:P

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése