2014. 07. 06.

Nyár, drótszamár, hajfonat, meg egyebek...

Hi everybody! Állandóan eltünedezőben vagyok a bloggerről, már biztosan azt hiszitek, el is feledkeztem róla, meg rólatok, de biztosíthatlak benneteket, hogy ez abszolúte nincs így. Csak sok a program, de legalább sok a beszámolnivaló is, amivel érkezem. (Bár mostantól itthon vagyok, szóval most már egy-két hónapra kicsit lelassul a tempó :)) Nézzük csak időrendben. Először is ott volt az érettségi, a német (csak hogy néha értelmező jelzőt is használjak :P). Mint azt előző bejegyzésemben is olvashattátok, kissé megőrjített már a végére. Ennek ellenére nem érzem úgy, hogy túl sokat tanultam volna. Inkább úgy, hogy túl keveset. De ez a teljesítményemen szerencsére nem látszott meg.:) Viszont közel voltam hozzá, hogy lekéssem a saját érettségimet... Halálosan nyugodtan és kiegyensúlyozottan indultam el, de T.-nak sikerült elérni, hogy teljesen bepánikoljak, mikor még a buszon ülve felhívott, hogy mindenki csak rám vár. Azt hiszem ez azon mondatok egyike, amit az ember nem szívesen hall az érettségije előtt, főleg, ha még húszpercnyire van a helyszíntől. Igazából nem késtem el, csak utolsó előtti helyett utolsóként feleltem. Szűk egy órával előbb, mint kellett volna... De kihúztam, amit szerettem volna és tanárnő még egy kicsit hülyéskedett is a szituáció végén, úgyhogy minden a lehető legjobban ment, még dicséretet is kaptam. Aztán még T.-at is felköszöntöttük egy szörnyen hamis "Itt a két kezem"-mel, és végül az ajándékbort is megkóstoltuk.
Aztán meg rögtön másnaptól csapattunk egy ötnapos bringatúrát a Velencei-tóhoz-körül-tótól vissza (meg a tavon kenutúra). Személy szerint az eddigi háromból ezt a túrát élveztem a legjobban, valahogy most nagyon jó kis csapat volt együtt. Tele volt rengeteg emlékezetes dologgal, a teljesség igénye nélkül (mert már előttem volt, aki sokkal jobban összefoglalta): a (csak :P) felfelé vezető utaktól a tű fokán és a fecsegő nádiposzátán át (ami valójában nem is létezik, de sebaj xD) a kenuzás közben énekelt Szederindán és a tűz meg a vízipipa körül énekelt sok más dalon, valamint az elpárolgott pálinkán keresztül a sok-sok fürdésig-kosarazásig-röpizésig. És még hátra van egy molospontgyűjtő-biciklitúra is. :D
Miután hazatértünk és potom tizenhét óra alvással a fáradalmakat is sikerült kipihennem, itthon is nagy örömnek néztem elébe, mivel ismét született négy kis tündéri botsáskám. Nekik még nincs nevük, az előző generáció esetéből tanulva, ahol csak Athos maradt meg magányában (így hiába kapták meg a három testőr nevét), majd ha idősebbek lesznek, elkeresztelem őket. :)
Ezen kívül el kell dicsekednem a tegnap készült művemmel. Találtam a neten egy videót, és úgy éreztem, meg kell csinálnom. Pénteken magamon készült a főpróbája, majd némi egyéb fonással kombinálva, ezt viselte Üllő vezér napján családunk egyik táncoslábú csillaga. (Egyébként eme masnis fonás ismerős lehet az Az éhezők viadala rajongóinak... :D)
A próbaverzió

És a kész mű...

...

...minden irányból. :P

Sokáig keresgéltem egy ideillő nyári dalt, ami nem most toplistás, vagy az, de nem megunható, vagy nem olyan ismert, vagy az, de nem megunható, míg végül beleakadtam ebbe az örökzöldbe, amit aztán tényleg milliószor hallottunk, de ez aztán tényleg nem megunható. :P
https://www.youtube.com/watch?v=wvUQcnfwUUM

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése