2014. 08. 28.

Augusztus végén...

Halihó emberek! Ne ijedjen meg senki a cím hallatán, szó sincs híres költőnk hóvégi versének parafrázisáról, paródiájáról vagy más efféle parral kezdődő badarságról. Az ok egész egyszerűen annyi, hogy a fent említett hónap utolsó napjait tapossuk. Szomorú tény, de a naptár szerint már csak három és fél napunk van a nyárból és a szünetből úgyszintén. Na, megint sikerült eszembe juttatnom az iskolát, amiről sajnosnemsajnos még egy egész tanéven keresztül lesz mit írni, így e témát most azt hiszem mellőzöm. Elmondom inkább, hogy jártam a szentendrei skanzenban, ahol mártogattam gyertyát, láttam sok-sok érdekességet és kóstoltam is mindenféle finomságot a dziatki nevű juhtúrós gombóctól a birkaragun át a szalmabogyólekvárig. Ez utóbbi egészen hétköznapi gyümölcsből készül, és egy kis angoltudással nem is nehéz kitalálni, miről van szó. Aztán másfajta izgalmakban is volt részem, mikor hazafelé lerobbantunk. De nézzük ennek is a jó oldalát: amíg a segítségre várakoztunk, volt időm tovább hímezni a táskámat és már tényleg csak levelek vannak hátra, sőt, ezt még tetézem, a levelekből is kész van három. Persze tudom, hogy ez másnak nem túl izgalmas, de azért számomra igen örömteli tény. Egyéb dolgokon is kreatívkodtam, például készítettem körömreszelőt a bicskámra (de sajnálatos módon még egy tokra is szüksége lesz, mert így összekarmolja a kés felszínét), nyakláncot és fülbevalót kagylóból, elkezdtem nyakéket készíteni a szalagavatóra - ami aztán lehet, hogy soha nem készül el - és jelenleg is fülbevalószetten dolgozom szülinapi ajándék gyanánt.
Tegnap meg Monoron jártam a tankönyveimet átvenni, meg persze métázni és fagyizni és beszélgetni (amely beszélgetés során bebizonyosodott, hogy a béka-reggelijét fogyasztó sikló, amit Zoliék a teraszukon találtak, valójában egy anakonda volt! Durva... xD). És meglepetésemre a két megrendelt könyvem mellé egy levéllel és csokival kísért pulcsit is kaptam, amiért vielen Dank Barbinak. Viszont megállapíthatom, hogy a ruhadarab - habár a kedvenc pulóverem - utál engem és el akar hagyni. :( Nem hiszitek? Bebizonyítom. Majd' két hónap után (ugyanis ő volt az, akit a biciklitúrán kölcsönbe adtam) már-már azt hihette, hogy végleg sikerült meglógnia tőlem és letelepedni Barbinál, de csalódnia kellet, mert mégis visszakerült. Viszont mivel a megkapásakor biciklivel voltam, emiatt pedig egy dzseki és egy esőkabát is volt nálam, nem fért a táskámba. A pulcsi pedig ezt rögtön kihasználta. Zoli ugyanis lovagiasan felajánlotta, hogy majd ő elteszi. És ezzel az ördögi pulóver el is érte a célját: most meg nála maradt. Hát nem ravasz? Most már biztos nektek is világossá vált, hogy utál. De én ennek ellenére szeretem. :)
Na, zárom soraim, és ne búsuljatok, mert habár Romhányi varjúja is azt énekli:
"Elszáll a nyár, kár!
Lucskos ősz vár már."
azért még az indián nyár hátra van. ;)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése