2014. 11. 21.

78.

Na szép! Az utóbbi időben már elkönyveltettem veletek, hogy itt bizony közel- s távoljövőben nem lesznek túl gyakoriak a bejegyzések, és lám, most meg minden nap írok valamit. Jellemző ez az önellentmondás, de sebaj, így szerettek (vagy nem...). :) Igazából az sarkallt arra, hogy ma is billentyűzetet ragadjak, hogy elújságoljam a nagyszerű hírt, ami bearanyozta a napom: száztíz pontom lett az ókátévén! :D Vagyis továbbjutottam! Ez annyira hihetetlen, hogy muszáj elhinni. Pedig tényleg úgy éreztem, hogy nagyon rossz lett...
Egyébként átlagos napom volt. Annyiból nem, hogy kivételesen már hét negyvenkor a suliban voltam, mert első órában angol szódogát írtunk és sikeresen bent hagytam a könyvemet, szóval muszáj volt tanulnom. Amúgy laza órák voltak, ez kellett is, mert iszonyúan fáradtnak érzem magam. Ilyen szempontból jó, hogy holnap már nem kell kilenckor kelni és keringőpróbára menni, végre egy átaludható szombat délelőtt! :P De azért hiányozni fog a tánc. Már beépült a mindennapjainkba és most hatalmas tátongó űrt hagy maga után (szép választékosan, hogy a magyartanáraim büszkék lehessenek :D). Délután még segítettünk T.-nak ellenőrzőket ellenőrizni (és az ellenőrzők ellenőrzését ki fogja ellenőrizni? :O), meg hiányzásokat összesíteni, nagyon izgi meló ám! :) Aztán negyed ötre hazaértem és nagyon fincsi cukkinikrémlevest és gombás-húsos szószos rizst vacsiztam, végül pedig még elolvastam az általam követett blogregény eheti fejezetét, illetve meghallgattam a mai nap zenéjét. És így teljes a nap. Azt hiszem, ma sem jön össze a már sokadszor tervezett nyolckorlefekszemhogykipihenjemmagam-este, tekintve hogy már elmúlt nyolc és még fürdenem is kell, de üsse kő, legalább ezt a napot is pont úgy töltöttem, ahogy kedvem volt hozzá. :)

https://www.youtube.com/watch?v=3g6yZt33Qqk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése