2014. 11. 25.

79.

Juhúú, szép estét mindenkinek! Nem gondoltam, hogy a mai szörnyen lehangoló napom ilyen nem várt fordulatot vehet, de e pillanatban annyira fel vagyok dobva, hogy muszáj megosztanom valakivel az okát. Megosztom hát mindenkivel. :) Na de kezdjük annak rendje és módja szerint az elején. Ma felkeltem 5:20-kor hullafáradtan, szintúgy fáradt és vörös szemekkel (és még ehhez kontaktlencsét is vettem, nem volt jó ötlet...). Ráadásul még a buszon se volt ülőhely - pedig mindig azt szoktam volt mondani, hogy egy dologért éri meg a 6:25-ös busszal menni: van hely. (Na jó, ez így nem igaz, mert igazából azt szoktam mondani, hogy láthatom a napfelkeltét, de hála a télnek és az óraátállításnak, ez mostmár nem helytálló. :)) Hogy hova ment mindenki ilyen korán? Sajnos ezután még T. fekete teája se tudott felébreszteni, és a másfél órás töri mindezt csak tetézte (pedig egész érdekes óra lett volna, ha képes lettem volna koncentrálni). Ezek után egész nap nem lehettem túl jó társaság, mert vagy nem figyeltem és a reakcióm kimerült (legfeljebb) egy egész egyszerű "Mi?"-ben, vagy majd leharaptam a másik fejét. Ráadásul még Jankó tanárnő hozott nekem jópár oldalnyi megtanulandó Szent-Györgyi életrajzot (azok után, hogy a hétvégi szabadidőmet és a tegnap délutánt Nobel-díjas és nem Nobel-díjas magyarok munkásságának, illetve az apoptózis és a nekrózis folyamatának megértésével és megtanulásával töltöttem, egy élmény volt...), végül pedig negyed ötkor értem haza és az elkövetkezendő egész délutáni (vagyis inkább esti) irodalom-biosz-nyelvtan tanulás és angol fogalmazásírás árnya lebegett a szemem előtt. Szóval azt hittem ez már nem lesz jobb. És mégis! Mert még tanulás előtt csekkoltam az íméljeimet és egy olyan igazán nagyszerűen fenomenális hír fogadott, amitől minden fáradtság kiment belőlem és azt hiszem az endorfinszintem az egekben szárnyal. Bár ha megtudjátok az okát, lehet, hogy beképzelten fog hangzani, azért akik ismernek, remélem ismernek annyira, hogy elhiszik: csak azért tesz ennyire boldoggá, mert a még mindig hihetetlen oktv-továbbjutás után, még ez is a hitemet próbálja erősíteni abban, hogy azért van bennem valami. :) Na de nem húzom tovább az idegeket, elárulom, az e-mailben ez állt:
Ez azt jelenti, hogy ezzel továbbjutottam  Nagy Diák IQ-teszt döntőjébe és akár Mensa-tag is lehetek (ha befizetem a tagsági díjat...xD)! El se hiszem. :D Már megérte elmenni a második fordulóra. :) Ennél már csak az tehetne boldogabbá, ha nem kéne holnap novellaelemzést írnunk. Meg később se. :P De kell, szóval asszem elkezdem tanulni az elemzési szempontokat. Au revoir, my dears!

És egy olyan szám a végére, ami biztos felpörget (vagy lesokkol :P):
https://www.youtube.com/watch?v=fXr78tRizng

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése