2014. 12. 24.

24... ööö... 81.

Hát szervusztok! Gondoltam, még karácsony előtt megörvendeztetlek benneteket egy bejegyzéssel. Napok óta készülök már rá, de csak most sikerült egy kis időt szorítanom. A múlt hetem elég sűrű volt témazárókkal, ajándékkészítéssel és kémiaversennyel tűzdelve. Vasárnap Rubik-mintás flaskát, aztán egész héten angyalkákat gyártottam, no meg csütörtök délután "szerencsesütit", de megérte, mert mindenki nagyon örült nekik.
Ádám flaskája

Félkész angyalkák alias
angyal-alapok
(csak az alliteráció miatt ;))

És a kész angyalkák :)
A legjobb persze a pénteki nap volt az utolsó osztálykarácsonyunkkal, ami nagyon jó hangulatban telt el. Bár az ajándékozás után már szállingóztak lassan az emberek, azért az első játékon még elég sokan maradtunk: csapatokra oszolva tele kellett rajzolnunk egy hatalmas papírt hatévnyi élménnyel. Igazából most döbbentem rá, hogy milyen sok is volt ez az idő, és mégis milyen gyorsan elszaladt. Mintha csak tegnap lett volna, hogy a szakadó esőben énekelve értünk Csesztregre, ahol már vártak minket a stoppal hazatérő osztálytársak, és mindez majd' fél tucat évvel ezelőtt történt. Az egyik barátomat idézve életünk egy korszaka zárul le májusban. És milyen meghatározó korszaka! No de hagyom a nosztalgiázást, mert igencsak eltértem a tárgytól, elvégre ez egy karácsonyi bejegyzés szeretne lenni. Szóval remélem, hogy - kicsit közhelyesen - már mindnyájatoknak ünnepi díszbe öltözött a szíve, nekem biztosan. Bár idén az adventi gyertyák meggyújtása valahogy mindig elfelejtődött, a készülődés - akár közösen, akár külön-külön - pótolta eme hiányosságot és megteremtette a "karácsonyi hangulatot". Szombaton a falu közös karácsonyfa-állításán forralt bort iszogatva gyönyörködtünk ovisaink, néptáncosaink és Kovács Nóri népdalénekes (meg nem csak népdal) műsorában. Vasárnap este pedig a templomban a Márványos Tamburazenekar előadása melengette a szívünket. A hétfői napot ajándékvásárlással töltöttem Budapesten. Bár fárasztó volt, megérte, mert mindenkinek sikerült olyat szereznem, ami - reményeim szerint - kedvére való lesz. Anyut ellenben sikerült kicsit kikészítenem (bár utólag ő is nevetett az egészen), mert bebizonyosodott, hogy ha mindketten azt tesszük, ami számunkra logikus, akkor biztosan nem az történik, amit szeretnénk... :P Tudniillik szétváltunk az egyik népszerű plázában, de anyunak lemerült a telefonja. Mivel arra alapoztam, hogy amint megtaláltam, amit keresek, felhívom és találkozunk valahol, ez a történet szempontjából igen szerencsétlen esemény. Miután konstatáltam, hogy anyu nem elérhető, a legracionálisabb megoldásként elsétáltam a kijáratnál lévő vízeséshez, gondolván, hogy ez egy népszerű találkozóhely és amúgy is egy idő után biztosan a kijárat felé veszi az irányt. Az ő logikája ellenben mást súgott. Visszament oda, ahol elváltunk és kb. negyed órán keresztül ott várt, hátha én is visszamegyek az utolsó közös ponthoz. Hát, azt hiszem nem kell leírnom az arcát, amikor húsz perc múlva találkoztunk a kijáratnál (igazából azért jött oda, hogy nyilvános telefont keressen, ahonnan felhívhat...). xD Később, mikor apunak elmeséltük a sztorit, azt mondta, ő is úgy cselekedett volna, ahogy én. Mennyire különbözően gondolkodnak az emberek... :D
Na de megint eltértem a tárgytól, ugyanis ez továbbra is egy karácsonyi bejegyzés, szóval végső soron csak eljutok a lényeghez. Az pedig annyi, hogy szeretnék mindannyiótoknak békés boldog karácsonyt és kellemes téli szünetet kívánni! Ehhez fogadjátok szeretettel az én karácsonyi ajándékomat egy idézet és egy dal formájában. Az idézetet az utolsó angol óránkon olvastuk egy karácsonyi dal mellett, a dalt pedig szombaton hallottam először és sikerült újra fellobbantania az - előző este kicsit elrontott - karácsonyi hangulatomat, remélem nektek is tetszik. :)

"Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá!"
Charlotte Carpenter



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése