2015. 02. 27.

85.

Halihó emberek! Valójában már tegnap is szándékomban állt írni, de sajnos megakadályozott benne az a tényező, hogy lebetegedem. No nem nagyon, de épp eléggé. Emiatt nem mentem el táncra (jé, nem is említettem még nektek, hogy néptáncolni járok Zolival; hát most már ezt is mondtam :)), és ezért kicsit lelkifurdalásom volt, mert  hát nem vagyok olyan nagyon beteg, csak egy kicsit náthás (remélem). És hogy eme furdaló szörnyeteget legyőzzem, blogolás helyett inkább ígéretemhez híven korán lefeküdtem, hogy kellően kipihenjem magamat. Ellenben kárpótlásul a holnapi táncházban duplán ott leszek, mert Editet is sikerült elcsábítanom. :) 
No de a legfontosabb, amiről be akarok számolni (bár az a gyanúm, hogy nem olvassa olyan ember a blogomat, aki még nem tud róla :/): képzeljétek, megnyertem a Madách-pályázatot! Hatalmas meglepetésként ért így két héttel a beharangozott eredményhirdetés után, előzetes értesítés nélkül, de bánja a fene, így is gazdagabb lettem egy tízezer forintos könyvutalvánnyal. Mondjuk véleményem szerint elég vicces lehetett az az ünnepélyes eredményhirdetés, ahol a díjazottak nagy része (mert tarolt a suli: Évi lett a második, egy másik lány pedig különdíjas) nem volt jelen... :D 
Ezen kívül túl vagyok az OKTV-n is. Középerősnek érzem a dolgozatom, de majd meglátjuk. És ami a biológiai ismeretem további gyarapítását illeti, most már elmondhatom magamról, hogy boncoltam hörcsögöt (mondhatnám bosszúból, ugyanis épp előző nap harapott meg egy, de nem, ez nem ugyanaz volt, és szigorúan a tudomány oltárán áldoztuk fel :P).
No azt hiszem, mára ennyi (meg egy Bambi, ha-ha). A dalt pedig napok óta nem bírom kiverni a fejemből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése