2015. 05. 18.

87.

Szervusztok! Jó rég adtam életjelet magamról, de ezt tudjátok be annak, hogy az elmúlt időszakban az év végi témazáró, házidoga, próbaérettségi, no meg aztán érettségi-lázban égtem, így a tanuláson kívül nem sok másra fordítottam a szabadidőmet. De most végre van egy kis lazulás, túl vagyok az első etapon. Csütörtökön írtam az utolsó írásbelit és már aznap akartam írni, de a kétnapos folyamatos agyleszívás (biosz emelt szerdán, aztán kémia emelt csütörtökön) kicsit kiütött és a számítógépen való random kattintgatáson, családtagokkal való cseverészésen és aktív döglésen kívül nem igazán volt energiám bármit csinálni. Gondoltam rá, hogy legalább közzéteszem a kedvenc Bruno Mars számom, mert pont ugyanúgy éreztem magam, de még ahhoz is lusta voltam... :P Ezt most pótlom:
Aztán pénteken már kicsit aktivizáltam magam, végre tanulmányoztam és kipróbáltam a ballagásomra kapott kamerát, meg személyre szabtam az új gépem; aztán kemény harcot vívtam a szobámban uralkodó entrópiával és sikeresen kiszabadítottam a helyiséget eme gaz türannosz karmai közül. Vasárnapra pedig annyira összeszedtem magam, hogy 2,1 km-t futottam a Városligetben, meg aerobikoztam, lufit engedtem el több száz másik nővel együtt, no és anélkül, hogy észrevettem volna jól leégtem. Ma meg elkezdtem megint a tanulást, elvégre két hét van a szóbeliig, és rájöttem, hogy még nagyon sok tételem hiányzik...
Egyébként az eltelt cirka két hónap az érettségiket leszámítva nem volt túl eseménydús; magasugróverseny, egy béna matek próbaérettségi (Erre is csak én vagyok képes: a végén a választható feladatoknál kettő helyett egyet választottam és csináltam meg, ráadásul azt írtam be a négyzetbe, ahova a kihagyott feladatot kellett volna írni... Veres tanárnő arckifejezése leírhatatlan. :P De így legalább élesben nem rontottam el. :)), egy emlékezetes szerenád T.-nál, na meg egy ballagás könnyekkel és nevetéssel, sok virággal, sok rokonnal, és még a csévi néptáncosok is megleptek egy "szerenáddal". Szóval röviden ennyi történt velem az elmúlt időben, a vizsgaeredményeimről nem szeretnék beszélni, utálom előre megbecsülni az ilyeneket. Annyit róluk, hogy nagyon rosszak nem lettek.
És most újra indul a kőkemény tanulás, és a következő dallal is a sorstársaimat szeretném biztatni, hogy ne hagyják el magukat. Még a fele hátra, csapassuk! :)
https://www.youtube.com/watch?v=pauQGkfdlvk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése