2015. 06. 19.

Élmények - minden más :)

Az eltelt idő alatt sok olyan szituáció történt velem vagy láttam, és sok gondolat fogant meg a fejemben, amiről rögtön az jutott eszembe, hogy na ez blogra való. Egy része persze ezeknek is az érettségihez kapcsolódik - valahogy az elmúlt hónapban semmit se tudtam ettől függetleníteni... :D Talán kezdhetjük azzal, hogy elhatároztam, hogy ha majd elég nagy koponya leszek biztosan fogok tankönyvet írni. Mondjuk biológiát. De nem ám akármilyet, ez sokkal jobb lesz, mint a mostaniak; no nem tartalomban, abban ezek is elég pöpecek, annak mondjuk a mozaikos tankönyvet fogom alapul venni :P, formában. Számomra, és szerintem sok más diáknak is borzasztó dolog - szövegkiemelő, félkövér betűk ide vagy oda - összefüggő tömör szövegből tanulni. Legalább megháromszorozza a tanulási időt. Szóval a nagy újítás: vázlatos lesz. Logikus, átlátható. Öröm lesz belőle tanulni. xD Ha már a tankönyvekről van szó, kémiatanulás közben elég sokat derültem a könyv elírásain, hibáin vagy csak vicces megfogalmazásain. Két kedvencem van, az egyik lehet, hogy csak az én fejemben poén, de sajnos vizuális típus vagyok: a klórmolekula kötése kék fény hatására bomlik. Nahát én elképzeltem a tv előtt kötögető klórmolekulát, ahogy szentségel, mikor elkezdődik a Kékfény... A másik pedig a következő:
Fura lenne... Emellett rájöttem arra is, hogy - azon kívül, hogy valószínűleg rossz ízű, bár erről nincsenek tapasztalataim :D - miért nem eszünk tűlevelet. Na jó, ez elég hülyén hangozhat. De úgy már kevésbé, hogy úgy másfél éve megtudtam, hogy neki van az egyik legmagasabb C-vitamin tartalma a világon. De sajnos hasonlóan magas a fenoltartalma is, ami nemigen egészséges...
Na jó, tereljük a témát kicsit kevésbé tudományos  irányba. Egy rövid, de vicces, sőt nekem kicsit meghökkentő dolog esett meg egyik monori utamon. Épp a vasútállomásról indultunk el a busszal, mikor a sofőr úgy döntött, megáll a zöldségessel szemben, majd leszállt egy pár percre, bement a boltba, és egy zacskó eper kíséretében tért vissza... És ez még nem elég, én nem tudom, miből, kinek és miért vette, de mikor felszállt, visszatett némi aprót a kasszába. Kicsit kikerekedtek a szemeim a jelenet láttán, pláne hogy az a sofőr volt, aki minden egyes alkalommal, minden egyes tanulótól elkéri a diákigazolványt... No, mindegy, az ő dolga. :P
Végül pedig néhány szót a hónap talán legjobb és legemlékezetesebb eseményéről. Ez az érettségi bankett. Én nagyon jól éreztem magam, sokat beszélgettünk, nevettünk, megtudtam, hogy "Peti nehéz eset", hogy a hárslevelű szőlő levele - bármily meglepő - olyan, mint a hársé, hogy az almasavtól reszelős lesz a nyelvünk, hogy volt aki az érettségin egy helyett három tételt is elmondott, hogy az elszakíthatatlan óra is elszakítható, legördült pár feles - az egyik eredményeként soha többé nem fordul elő a T. szókapcsolat a bejegyzésekben -, meg jó pár pohár bor, sikerült a rámpára merőlegesen feljönni a pincéből, végre neveket hallani az iskolai eseményekről, rávenni Borit, hogy maradjon a végéig, amikor már nem volt pénz taxira, így gyalog jöttünk le a Strázsáról, közben nem értem, hogy, de egymástól függetlenül mindkét csévi osztálytársamból előtörtek a velem kapcsolatos ovis élmények, aztán megmásztuk Monor legszebb kilátóhelyét - no nem a hegyen, hanem lent azt a nagy sárgát ;) - eközben pedig jól elintéztem a néptáncos magassarkúm - hát igen, nem kerítésmászásra tervezték. Fél három körül aztán oszlott a maradék tömeg és csak a legkitartóbb négy maradt sajtot rágcsálva, a városban kószálva, mialatt meghallgathattuk Laci életútját a JAG-ban és undok módon csak nekem nem működtek a járdába épített mese-lámpák (nem tudom, mi a nevük :D). Aztán a korábban Matyi által kinézett első buszt megcélozva érkeztünk a pályaudvarra három ötvenkor, mikor a menetrendre nézve konstatáltam, hogy csak hat húszkor megy: a keresett példány a vasútállomásról indult. Ezt lekéstük. Onnan viszont meglepően gyakran ment, így a másfelé menőket hátrahagyva, már világosban érkeztünk haza a negyed ötös busszal. És ez volt az a pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy vége. Ennyi volt. Ki tudja mikor látjuk egymást újból. Ezért lettem mára fészbúkfelhasználó. :)

És a zene. Több is lesz. Először is, idén néztem az Eurovíziót, úgyhogy meg kell osztanom veletek a győztes dalt. Először nem annyira tetszett, de most már imádom.
https://www.youtube.com/watch?v=-nbq6Ur103Q

Aztán a személyes kedvencemet is meg kell osztanom, ettől a számomra megjegyezhetetlen nevű belga sráctól, akire oda kell figyelnem a jövőben. Zseniális. (Bár a klip elég fura, az eurovíziós műsor nekem jobban bejött. :))
https://www.youtube.com/watch?v=xV2b3L1K6_c

És végül az érzés, ami elöntött utolsó előtti mondatom tudatosulásakor.
https://www.youtube.com/watch?v=nPvm2nOP5sU

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése