2015. 06. 19.

Érettségi-élmények

Nohát sziasztok! Végre ide is eljutottam, ezer meg egy éve akarok már írni, de mindig győzött a lelkiismeret és inkább az érettségire tanultam... De ennek már vége, megvolt a bizonyítványosztás is, úgyhogy szabad vagyok mint a madár és ez remélhetőleg a blogon is meglátszik a jövőben. Minthogy ilyen régóta nem jelentkeztem, úgy döntöttem, rögtön háromszorosan is kárpótollak Titeket, igen, három bejegyzés lesz egyszerre. Ez azért is jó, mert szerintem ijesztően hosszú lenne minden mondandóm és megmutatandóm egy posztba sűrítve, így meg téma szerint csoportosítom őket és mindenki szemezgethet. :) 
Szóval kezdeném is eme elsővel, az érettségi beszámolóval. Szinte már a napját se tudom mikor kezdődött (még jó, hogy emlékeztetett rá a bizonyítványomban olvasható szöveg: "2015. év V. hó 4. napján a rendes érettségi vizsgát megkezdte." :D). Az írásbelikről annyit, hogy nagyon jól sikerültek, az emeltek meglepően. Inkább a szóbelire térnék ki, mert egyrészt frissebb, másrészt viccesebb élmény volt. Kezdtem egy emelt biosszal, nagyon paráztam előtte, az utolsó utáni pillanatban sikerült csak befejeznem az anyagot és az elejére abszolút nem emlékeztem (megjegyzem, ez az összes későbbi szóbelinél is így volt :P). Odamentünk másfél órával kezdés előtt, feleslegesen, bár kb. húsz perccel sikerült előbb bejutni, mint a kiírás. Aztán kihúztam a legszimpibb borítékot és az A tételt látva legszívesebben örömtáncot jártam volna: etológia. Az egyik kedvenc és egyébként kb. a legegyszerűbb biológiaanyag. Nem is kérdeztek bele egyáltalán, csak mikor a szülői imprintingről beszéltem megjegyezték, hogy Lorenz nem kacsákkal, hanem libákkal kísérletezett... A legfontosabb információ. xD Egyébként itthon megnéztem a tankönyvben, és ott volt a képaláírás, ami az agyamba égett: "Konrad Lorenz a kacsáival"... :P A B tételem már kevésbé volt örömteli (valahogy így éreztem, mikor megláttam:
),

genetikáról és ecetmuslicákról volt szó, ez a majdnem gyűlölöm kategória, az egyik kérdésnél, miután hosszan magyarázták, hogy mire lennének kíváncsiak, megkérdezte a vizsgáztató, hogy "érted mi a kérdés?", hát én erre csak nagyokat pislogva és a fejemet rázva egy szolid nemmel feleltem... xD Aztán jött a kémia, ettől még jobban féltem, de talán kevésbé paráztam a jól sikerült biosz után. Nagyon jó tételeket húztam, a kérdésekre is kihúzták belőlem a választ, az egyetlen dolog, ami idegesített az volt, hogy az egyik vizsgáztató folyamatosan ásítozott, nem csak egyet-egyet, tényleg állandóan. Borzasztóan zavaró... xD Meg néha visszakérdeztek, mit mondtam, mert naná, hogy az én feleletemnél kezdett el szakadni a jégeső. :P De ezen is túl voltam végre és valahogy aznap délután hasonlóan éreztem, mint Bab úr ezen a képen (persze azért visszafogtam magam xD).
Ezután már csak az utolsó megmérettetés volt hátra, de az se egy leányálom: hat nap alatt megtanulni hatvanegy középszintű tételt. Egy nappal a vége előtt még 16 tételem volt hátra. De befejeztem, kérdés, mi lett volna, ha... De szerencsém volt, kb. a lehető legegyszerűbb tételeket húztam. Ezért - bár a magyart igazán nem bántam - kicsit csalódott is voltam, mert töriből tényleg a legkönnyebbet kaptam és hiábavalónak éreztem a sok tanulást, ott úgy érzem tudtam volna jobbat alakítani valami nehezebb témával. De így sikerült, legalább vicces volt, Bernula tanár úr direkt figyelte, hogy négy és fél perc alatt daráltam le az athéni demokráciát. Aztán jöttek a kérdések, hogy szerintem jó-e a demokrácia, meg lehet-e jó egy diktatúra meg hasonlók, elég vicces beszélgetés volt... xD Az irodalomnál meg éreztem, hogy azt fogom húzni, amit. Az egyetlen kötelező volt a középsuliban, amit nem olvastam el. Nem is én lettem volna... De a tételt tudtam, azt már kevésbé, hogy milyen származású Citrom Bandi (sajnos a tételből hiányzott), pedig igazából a névből se nehéz rájönni, de nem volt olyan gáz, mint ahogy éreztem magam a kérdésre. :D A nyelvtan meg a legviccesebb volt mind közül, már kidolgoztam az egész tételt, de az atyaúristennek se jutott eszembe Bessenyei György neve, az összes B betűs író-költő beugrott, akit tanultunk, még az olyanok is, mint Batsányi, de ez nem. Aztán eszembe jutott, hátha benne van valami írása a szöveggyűjteményben. Így hát felálltam és eltipegtem egyért - nem volt benne, de ezt látva tanár úr odajött megkérdezni, hogy abban meg mit keresek... xD Nem tudtam volna látványosabban felhívni a nemtudásomra a figyelmet. :D De aztán a felelésnél az idő szűke miatt azt a részt pont nem kellett elmondanom... Viszont addig gondolkodtam rajta, hogy a feladatot meg elfelejtettem megcsinálni, szerencsére rögtönözve is könnyű volt. :P Szerdán jött a bizonyítványosztás, hát mondhatom, hogy igazán elégedett vagyok az eredménnyel. 475 ponttal esélyes, hogy felvesznek az orvosira. :P Also, es ist eine sehr-sehr happy ending. :)
És ha már végre megszabadultunk a vizsgáktól, jöjjön egy igazán szabad és nyári szám:
Donavon Frankenreiter - Free

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése