2015. 07. 04.

Bringatúra No. 4.

Hallo Leute! Hát ez is elmúlt, hazatértünk az utolsó bringatúráról és ezzel úgy tűnik ez volt az osztály utolsó nagy közös programja. Jó darabig nem látjuk majd egymást - legalábbis ennyien egyszerre biztos nem. :( De ennek azért megadtuk a módját. :) Volt itt minden, ami kellemes: strand, kártya, vízipipa - szegény meg is sínylette ezt a túrát :P -, pálinka, tábortűz, éneklés, röpi, palacsinta, játék, beszélgetés, nevetés, no meg persze tekerés. Sikerült megkerülni a Fertő tavat, igazán, jó nagy ívben, sokat nem láttunk belőle. :D De amit láttunk az nagyon szép volt. 




Egyébként megéreztem a túrán a két hónapnyi nulla mozgást, amit az érettségi előtt műveltem. Míg tavaly a Velencei-tóig letekert száztíz után nem is voltam fáradt, addig most a hosszú túra napján kb. a huszadik kilométernél azt hittem, meghalok. De sikerült szerencsére átlendülni a holtponton és amikor arra a bizonyos nagy emelkedőre, ahol sokan tolták sikerült feltekernem, kicsit visszanyertem az önbecsülésem.
Onnan jöttünk fel. :)
Aztán később jött még pár durvább is, miután a 82 kilométeres távot Gergő barátommal 96 kilométeresre bővítettük egy kis kitérővel. Életmentő volt a dombtetőn elfogyasztott vésztartalék szőlőcukor. :) De megérte eltévedni, mert így legalább láttunk nagyon-nagyon sok ürgét átszaladgálni az úton, meg egy király vidámparkot is, no meg az emelkedő végén mindig egy lejtő következett. :P Egyébként meg kiderült, hogy azt a célállomást az egész csapat vagy ötféle útvonalon érte el - sőt, volt aki el is veszett :S -, csak mi választottuk a leghosszabbat. :D A túrázás közben jó magyar módjára nem restelltünk megdézsmálni az út menti gyümölcskészletet se, ha már kút nem volt sehol - különös nyugati szokás... - potyószilvával meg eperrel oltottuk a szomjunkat.

A bringázáson kívül felsőtestre is gyúrtunk egy kicsit egy kenutúra keretében, ahol összefutottunk egy hattyúcsaláddal is. :)

No meg a mozgáson kívül művelődtünk is: megnéztük a fertődi kastélyt a sok-sok szobával, gyönyörű csillárral, örök életet adó tükörrel, szép és fura freskókkal, meg ejtőztünk egy kicsit a park füvében fetrengve. :)
És megszegtük a táblán előírt szabályt:
"Nem szabad a cipőnket a fű fölé tartani!" xD



Készültek szelfik is... 

No hát ezeket az élőlényeket igazán nem
tudtuk beazonosítani. :)

Egy itt lábadozó orosz katona
is készített freskót... egyedi stílusban. :P
 
És rájöttünk, hogy a cselédek hogyan is
tudtak olyan gyorsan közlekedni: pont, mint
a tűzoltók, ez itt egy "cselédrúd". :P
A sátorfelosztás nálunk egyébként igen változó volt, a legemlékezetesebb eközül pedig természetesen a legelső, amikor Bori sátrában aludtunk. Meglehetősen elnyűtt már szegény, már a felállítással is voltak problémák, majd időközben csendben megjegyezte a tulajdonos, hogy mellesleg beázik... Megpróbáltuk orvosolni a problémát, a leukoplast elméletben vízálló volt... Sokat nem segített, így is beázott, de azért megért egy misét xD:

Emellett a Fertő tónál aktuálissá vált a - már zsigerből jövő xD - Kiss Attila tanár úrtól kölcsönzött válaszom a "Mennyi az idő?" kérdésre (vagyis ebben az értelemben felkiáltásra): "Hát még a szúnyog!" Mert abból volt bőven és egyszer-kétszer sikerült is meglőniük a közös esti programot. De volt néhány hely, amit érthetetlen módon elkerültek, ilyen volt például Osztrákiában a szomszédok sátra, vagy Hegykőn az étterem parkolója. Ezt ki is használtuk egy kis esti kártyapartira:

No és persze a bringatúra sztárjai a Tömpe-lányok voltak, akik erre a pár napra gazdagabbak lettek még tizennégy anyukával/apukával. Oltári cukik. :)



A zene pedig egy tűz körül sokat énekelt dal, amit sose felejtünk el, mert pont ilyenek voltunk. :)
https://www.youtube.com/watch?v=URbYei513Y0

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése